RÓLUNK ÍRTÁK
Mandragóra Kávéház • Kávézók kalaúza
No trumpet or dog required • Budapest Sun
Vannak kegyelmi pillanatok • Pesti Est)
Mandragóra kávézó • Magyar Narancs
(Pincér Magazin, Vendéglátóipari szakmai lap)
A három belso helyiségben hatvanan, a nyári szezonban üzemelo teraszon további húszan férnek el. A hely alkalmas baráti találkozók, üzleti ebédek és vacsorák lebonyolítására. Az utcáról megközelítheto elso helyiség elsosorban kávézóként muködik. Az elegáns, antik tárgyakkal és kényelmes borfotelekkel berendezett szivarszoba bensoséges hangulata a szuk köru üzleti és családi rendezvényeket, a korábbi borbár pedig az ebédlo-vacsorázó vendégeket szolgálja. A jól elkülönítheto funkciók alkalmassá teszik a helyet arra, hogy klub jellegu legyen a muködés, és ne hagyományos értelmu legyen a vendéglátás. A tapasztalatok szerint azok szeretik a hely hangulatát, akik szívesen hallgatnak populáris dzsesszt háttérzeneként.
A felszolgálás kifogástalan színvonalát azért tartják fontosnak, mert erre a helyre nem „beesnek” az utcáról a vendégek. Az elmúlt idoszak sikereként könyvelheto el, hogy a vendégek a jó minoségu ételeken és italokon túl a barátságos hangulat miatt (is) lesznek visszajáróvá. Miután sikerült az ételek minoségét állandóan magas és mindig azonos szinten tartani, a korrektül felszolgáló pincérek és a személyzet tagjai között jó hangulat alakult ki. Ennek hatását közvetlenül érzékelni lehet a forgalom növekedésén. A tulajdonosok szerint a vendégek barométerként jelzik, hogy milyen az itt dolgozók között a hangulat: ha jó, akkor áramlanak. Azt mondják, hogy a forgalom növelése érdekében sok mindennel lehet kísérletezni, de az étteremben uralkodó hangulat a meghatározó. Erre, az állandóan magas minoségu ételekre és kiszolgálásra alapozva akarják a barátságos légköru, személyes kapcsolatokra alapozott vendéglátást megvalósítani. A kávéház jelleget azzal kívánják erosíteni, hogy a jelenleg forgalmazott kávét jobb minoségure cserélik. Egyelore azonban szerzodés köti a tulajdonosokat, de az a tervük, hogy többféle kávékülönlegességet kínáljanak a jelenleg fozött hét alaptípus helyett. Nagy választék van a teákból. A Big Ben Teaház különlegességeit forgalmazzák, amelyekbol forgalomnövekedést tapasztaltak. Nyáron különösen a jeges teák voltak népszeruek, de minden évszakban elnyeri a vendégek tetszését a tea elkészültére figyelmezteto, a csészével együtt szervízrozott teacsengo.
A tulajdonosok a hely jellegéhez, a választott, „boszorkányos” szlogenhez akarják kapcsolni az üzlet marketingjét. Ennek jegyében tervezik egy boszorkánymérleg felállítását. A kipróbálására vállalkozó vendégek igazolást, írásos oklevelet kapnának arról, hogy vajon boszorkányok-e. Az étlap választékát a nemzetközi konyhára alapozva állították össze.
Viszonylag szuk a kínálat, viszont napi ajánlatot tartanak, amit az utcai megállító táblán jeleznek. Az étteremben az ételfogyasztásra az á la carte a jellemzo, de rendhagyó esetekben természetesen kínálnak más ételsort is, amit elore egyeztetnek a vendégek kívánsága szerint. Két sörkorcsolyát tartanak, sonkás baguette-et és tarjás, magvas toastot 450 forintért, három levest 350-480 forintért (ezek közül a tárkonyos pulykaragú a legnépszerubb, pedig a különlegesség a paprikakrémleves pestóval. Az eloételek és saláták között a Cézár a sláger 1100 forintért, de kapható ruccola saláta kacsamellel, padlizsán caprese friss bazsalikommal, görög saláta kacsamellel, padlizsán caprese friss bazsalikommal, görög saláta, füstölt gomolya roston, grillezett zöldséggel, kevert saláta márványsajt öntettel, és paradicsomtatár -, az árak 480 és 1390 forint között vannak. A foételek választékában szerepel rostonsült csirkemell sonkával és mozzarellával töltve, pikáns salsával és sajtos rakott burgonyával, vasalt csirkemell grillezett zöldséggel, currys csirke kuszkusszal, kacsamell steak pikáns ribizlivel és zöldfuszeres burgonyapürével, vargányás bélszíncsíkok portóiban párolva burgonyaröstivel – ez utóbbi az egyik legdrágább, 2400 forint, a többi foétel ára kétezer forint alatt van. Négyféle tésztát tartanak 1200-1500 forint közötti áron: lazacos parajos pennét tejszínes mártásban, négysajtos gnocchit friss bazsalikommal, vargányás spagettit és spagetti pomodorót. Halakból kapható lazacsteak 1950 forintért, fogasfilé 1650-ért. Három desszertet tartanak (házi csokitortát fehér csokihabbal és gyümölcsöntettel, túrókrémes, citromos creppét, és boszorkányos csúsztatott palacsintát 450, illetve 480 forintért. A választékot fagylaltkelyhek egészítik ki 450 forintos egységes áron. A tapasztalatok szerint a vendégek a „trendi” ételeket fogyasztják eloszeretettel, a Cézár saláta mellett a tárkonyos raguleves és a kacsamell steak a legnépszerubb.
A forgalom nagyjából fele-fele arányban oszlik meg az ételek és az italok között. Magyar borokat tartanak, amelyeket az étlapon szereplo ételekhez gondosan válogatnak össze. A borokat kimérve is forgalmazzák. Kronenburg üveges sört is tartanak, és a spanyol San Miguelt csapolják.
(Kávézók kalaúza, Enciklopédia kiadó 2005)
Valahogy vonzottak a színei, vonzott a logója s az a különös helyzet, ahogyan az emelkedo járdaszakasz alatt a – most, a téli idoben néptelen – terasza helyreállítja a vízszintet, és a süllyedésben is elokelo térélményt nyújt. Városi helyének hátrányát, hogy arra csak az ott lakók és dolgozók járnak, és semmiféle átmeno forgalom nincsen, így nyomban ellensúlyozta elhelyezkedésének harmóniája. Kávéház és étterem, hirdette a hatalmas, ám kecses táblává ácsolt, logós felirat, gyanakodtam tehát, nem egy újabb kávéháznak álcázott étteremmel van-e dolgom. De nem, nem, a legkevésbé sem. A belépot egy kedvvel, fantáziával megépített kávéházi belso fogadja, melyben a tágas pulthoz a fali csatlakozásnál egy zugszeru padra föl is lehet ülni, melyben dobogó ritmizálja az üloszinteket, melynek sötét bordó fala derut áraszt, ahol a körbefutó párkány – részben kávés – ómódi tárgyai nem sugároznak múzeumi hidegséget, ahol az asztalok arányos méretu lapjai századfordulós varrógépek vázaira simulnak, ahol két asztalhoz derékszögu pamlagra is ülhetünk, melynek régi, karban tartott Thonet-székei komolyan veszik a dolgukat. Lelkesedésem csak fokozódott, amikor az udvarias pincérek egyike bevezetett a középso traktusba, amely – jóllehet az elso tér is dohányzó – szivarteremként szolgál, s láthattam leghátul az éttermi részt is, ahol a füsttol ódzkodók ebédelnek és vacsoráznak. A mandragóra, magyarul szerencsegyökér, hosszas keresgélés után lett a kávéház neve, amelyet megtalálni éppoly nehéz és messze ható következményekkel terhes, mint a születendo gyermekét. E burgonyaféle, mérges növényhez számos félelem, babona tapad. Mondják, ha ember alakú gyökerét kitépik, hörgésszeru sikoly hagyja el a földet. Soha ne halljuk itt azt a hangot!
(Budapest Sun)
Rumor has it that a teacher who showed too enthusiastically some American tourist the wonders of pálinka tried to exit the restaurant via the bridge – once you go to the mandrake place you’ll see that he was facing something of challenge in his chosen escape route. Mandragóra does take the separation of smokers and non-smokers seriously. In fact smokers’ rights are very much taken into consideration with the opening of a separate cigar room, cosy with leather armchairs, heavy wooden furniture and dark green walls – the ideal en station for birthday parties starting at the terrace.
When it is about food, forget about the ambiguous reputation of mandrake: we had wonderful dishes.
The pepper soup with pesto (Ft450) war warm, creamy, and the extra virgin olive oil complemented excellently the rich taste of Hungarian green paprika and the thick red California peppers.
My salmon steak in a sauce with honey and menthe (Ft1,950) was delicious, exotic and very juicy, and the mashed potatoes with herbs provided as garnish were an excellent choice.
My friend chose a penne with salmon and spinach in Mascarpone cream sauce (Ft1,350), tasty and colourful with the odd red onion slice to bring a little red to the beige, salmon, and green view. Our bill totalled Ft 5,140 including the 10% tip.
The restaurant pays attention to detail, offering toast with the soup, lime with the mineral water (sold for Ft190, much under the usually very high price), and sweeteners with the excellent melange.
The chef uses quality ingredients like Parma ham, safron rice, avocado, cous-cous, and lots of sea fish.
Throughout our lunch we enjoyed the careful attention of the waiter, who I learned afterwards is real expert in wine, a useful skill to possess in Mandragóra’s separate little wine shop hidden to the right of the entrance. Visit and as the name of the restaurant suggests, you will have a magical time.
(Pesti Est)
Na így voltunk mi is péntek délután, azt követoen, hogy helyet foglaltunk a Mandragóra kávézóban és nekiláttunk elfogyasztani jól megérdemelt ebédünket. A hely neve egyébként több mint csalóka, már-már valami pimasz álszerénységet érez az ember ebben a „kávéház”-ban, miután végigfuttatta a szemét az étlapon. A kínálat alapján a hely „éttermebb” sok, magát fellengzosen restaurantnak tituláló helynél. Nincsen túl sok étel, három-négy leves, tizenöt-húsz foétel, de itt aztán nincsen semmiféle felesleges udvariassági kör, nincsenek megúszós, könnyen odakenheto fogások: itt kérem az étlap elso tételétol a legutolsóig minden meg vagyon komponálva, energia lett fektetve minden egyes húsétel, minden egyes köret kitalálásába. A nagy melegre való tekintettel korsó hideg sörökkel indítunk, és várjuk a leveseket. Az egyik paprikakrémleves pestóval, a másik pedig egy hideg gyümölcsleves, amit a szimpatikus és stílusos felszolgáló javaslatára kérünk ki. Már ekkor sejtjük, hogy nem akárhová kerültünk. A paprikaleves izgalmas és könnyu, a tetején házilag készített pesto van (vagy ha bolti, akkor ezúton kérem a séfet, írja meg, hol vette), a gyümölcsleves pedig kellemesen huvös, nem túl édes, és a benne lévo gyümölcsdarabok is pont nagyszeru állagúak. Ezután bélszíncsíkok következnek vargányával, fetasajttal, burgundiban elkészítve, mellé röszti, valamint lazacsteak citromos-mézes mártásban, zöldfuszeres burgonyapürével. És a konyha emeli a tétet, egészen egyszeruen nem tud hibázni, kifogástalan minden, a krumplipüré krémes és pikáns, a lazac állaga tökéletes, a bélszíncsíkokról pedig most csak azért nem írunk bovebben, mert a korrekt tájékoztatáshoz háromszor ennyi hely kellene minimum.
Mit lehet tenni ilyenkor? Semmit. Nézni bambán a délutáni verofényben, és megköszönni az égieknek, hogy vannak még ilyen helyek, ilyen konyhák.
(Magyar Narancs/szeptember 4.)
A Mandragóra a II. kerület mélyén rejtozik, utcára nyílik, mint a járda szintje. Nagyzolás lenne terasznak nevezni, inkább csak egy csík, Párizs, Róma ugrana be, de itt a környezet nyüzsgése legfeljebb akkor észlelheto, ha pufog a pizzafutár Vespája. Az ezoterikus kovácsoltvas asztalok és székek piros Tiffany-üveg gyertyatartókkal teaházi és/vagy Liszt Ferenc téri atmoszférát adnak az egésznek, ám amikor megérkezik a felszolgáló, megfordul a világ: Az ilyen helyeken járatos, egy gibbon értelmi színvonalát produkáló „diák” helyett lelkes, szakmáját szereto és érto pincérrel van dolgunk. Kedves, udvarias, nem tolakodó, nem éktelenkedik rajta izzadságfolt.Az alapozáshoz jobb idoben már ennyi is elég, most viszont kell az a bizonyos frissíto is. Spanyol San Miguel sört (450 Ft/korsó) és fél liter limonádét kérünk (500 Ft). Az elobbi nem csak egzotikus, de kimondottan ízletes, az utóbbi pedig Lime-mal, mentával, jégkockával és persze citrommal telepakolt (+ koktélcseresznye) husíto csoda.
A remek nyitány után maradunk a lepkesúlynál, így a vargányás bélszíncsík (2450 Ft) csak olvasmányétel marad. De a tejszínhabos sárgadinnyeleves (450 Ft) már nem csak irodalom! Sokkal inkább friss zene, persze nem a Radetzky-mars, inkább Mozart. Itáliában sem ettünk különb négysajtos gnocchit (1350 Ft), a Szaharában viszont rosszabb volt a kuszkusz (370 Ft). Meglepetés a rakott krumpli (550 Ft), így talán még „háziállat”-ként sem omlik a szájban. A grillezett gomolya (1350 Ft) pedig – ellentétben a másutt kipróbáltakkal – tiszta, élo gyapjú: nem tocsog gyanús löttyben, olajban, zsírban. Olyan selymes, mint az elégedett mosoly egy jó vacsora után.